Ebben a lenyűgöző munkában a művész egy nyugodt tengerparti jelenetbe vonza Önt, ahol egy fiatal fiú ül egy elegánsan öregedő csónak mellett, a tenger lágy hullámai közvetlenül mögötte. A hajó, megviselt fájával és lágy görbéivel, az idő múlását és az általa magával hozott emlékeket tükrözi. A fiú, egy kontemplatív arckifejezéssel, megragadja a szilárd vízi járművvel való szembenállás miatt; úgy tűnik, elveszett a gondolatai között, talán a jövőbeli kalandokról álmodik. A finom tónusú paletta, amely túlnyomórészt tompa fehérekből és barnákból áll, nosztalgiát ébreszt, felhívva a nézőket, hogy emlékezzenek saját tengerparti gyermekkorukra.

A művész által használt folyékony vonalak és finom árnyékolás mélységérzést és textúrát biztosítanak, mivel a csónak részletesen, bonyolult részletekkel van ábrázolva, utalva a hatalmára és sebezhetőségére. Ez a kompozíció sokat mond a egyszerűségével – az ártatlanság és a mindennapi élet által nyújtott szegényes szépséget idézve. Arra hív minket, hogy gondoljunk a kaland és a csend közötti kapcsolatra, elkapva azt a múlandó pillanatot az időben, amikor egy gyermek gondtalan és védtelen a felnőttek világának bonyodalmaival szemben.