A festmény a csendes szemlélődés pillanatába kalauzol minket; egy kisgyermek, talán gondolataiba merülve, figyelmesen nézi az üvegtálban úszó aranyhalat. A gyermek bőre lágy, meleg fénnyel van ábrázolva, amely kontrasztban áll a háttér sötétebb tónusaival, azonnal a figurára vonzza a tekintetet. A jelenetet tovább gazdagítja a hagyományos öltözékű japán baba, az asztalra elegánsan terített piros gyöngyök sora, valamint a sötét háttérhez finom árnyalatot adó virágok sora. A tálban lévő fény megragadja a környező világ tükörképét; mintha maga az aranyhal egy másik birodalom kapuja lenne, a gyermek pillantása pedig a mi saját kíváncsiságunkat és csodálatunkat tükrözi.