E lenyűgöző műalkotás látványa fiatalokat rögtön megérinti a színpompás színek, amelyek a vásznon táncolnak, magába szívják a nézőt egy olyan világba, ahol a zord téli tájak találkoznak a munkavállalók ipar(válti) szellemével. A középső figura, aki sárga és zöld öltözetet visel, magabiztosan áll, és lazán visel egy szerszámot a vállán, a kitartást és a nehéz körülmények között végzett kemény munkát szimbolizálva. A művészi technika kifejező; az ecsetvonások szinte életre kelnek a figurák körül—minden mozdulat visszhangzik a jelenet nyüzsgő energiájával, annak ellenére, hogy a hó egyhangúsággal borítja a földet.

Mögötte a háttér kibővül egy mozgáson keresztül; más munkások, akiket homályos formák sejtetnek, a közös igyekezetet sugallják ebben a havas környezetben. A színpaletta, tele kékekkel és fehérekkel, kontrasztban áll a munkás ruházatának meleg színeivel. Az érzelmi hatás érzékelhető; a küzdelem közepette egyfajta testvériség érződik, a humán erőfeszítések tanúbizonysága. Az I. világháború után készült, ez a festmény nemcsak a munkások elé megjelenő nehézségek súlyosságát határozza meg, hanem a 20. század korai modernitását is tükrözi, hangsúlyozva az ember, a természet és az ipar kapcsolatát.