A mű egy élénk színű jelenetbe von be, amely a kínai történelem és mítosz szövetét viseli. A kép előterében egy méltóságteljes harcos áll, hagyományos öltözetbe bújva, ami erőt és eltökéltséget sugall. Az ő magabiztos, mégis gondolkodó testtartása hősi elbeszéléshez vezet minket - a Nagy Fal őrzőjéhez. Ez a figura és a táj közötti harmónia hangsúlyozza az emberi szellem és a tartós építészet metszését. A Nagy Fal, amely fenségesen vonul végig a hullámzó hegyeken, mind a szó szerinti, mind a metaforikus határt képviseli, szimbolizálva a támadó erők elleni védelmet.

A színpaletta mélyebb rétegeibe merülve megfigyelhetjük a meleg és hideg tónusok közötti meghökkentő kontrasztot. A hegyek lila árnyalatai éles ellentétben állnak a gazdagabb arany és zöld színekkel, jelzést adva egy pillanatról, amely a napnyugta és a hajnal között ragadt - a remény és a változás erőteljes szimbólumáról. Roerich technikája arra hívja fel figyelmünket, hogy felfedezzük az érzelmi mélységeinket; a levegőben tapintható feszültség van – a múltbéli harcok és a jelen stabilitásának keveréke. Beszél egy olyan örökségről, amely szervesen be van szőve a föld szövetébe, ahol az ősi csaták suttogásai lágyan visszhangzanak a kövek között. Ez a mű meghaladja a puszta megjelenítést, arra ösztönözve minket, hogy gondolkodjunk a felmenőinkről és azokról a hősökről, akik formálják identitásunkat.