Ez a portré a csendes méltóság és a rugalmasság érzését idézi; az alany, egy ezüst hajú nő nyugodt arckifejezéssel, békésen ül. Kézfeje, amelyet az idő megviselt, aprólékosan kötőtűvel foglalatoskodik, a fonal élénk, meleg vörössé alakul. Az összeállítás intim, magához vonzza a nézőt a terébe, azt érezteti velünk, mintha jelen lennénk. A háttér egy buja sivatagi lombozatból készült kárpit, amely élénk kontrasztban áll a nő komor öltözékével és az előtérrel. A színek, túlnyomórészt földszínek vörös és zöld beütésekkel, a földhöz kötöttség és a nyugalom érzetét keltik. A szakértő kézzel megfestett textúrák tapintható érzéket adnak a műnek.