Ez a bájos műalkotás egy fiatal gyermeket mutat be, aki egy zöld és sárga finom ecsetvonásokkal borított mezőn ül, utalva egy vibráló nyári napra. A gyermek, aki zakkant szőke hajjal és édes, ártatlan arckifejezéssel rendelkezik, egy narancsot szorongat, amely a gazdag környezet középpontjává válik. A figura puha, kerek formái melegséget és kényelmet sugároznak, arra csábítva a nézőt, hogy kedvességet érezzen e pillanat iránt, amely időben megörökített. A laza ecsetkezelés impresszionista minőséget közvetít, lehetővé téve a színek harmonikus keveredését és a gyermekkor örömteli esszenciájának bemutatását.

A művész színválasztása különösen figyelemre méltó; a gyermek ruhájának lágy kékje csodálatosan kontrasztál az aranysárga fűvel, amelyet kis virágok díszítenek. Ez a játékos ellentét fokozza a jelenet ártatlanságát, míg a gyermek puha arca és ragyogó szemei boldogságot árasztanak. A festmény nem csupán egy portré, hanem a gyermekkor csendes pillanatának kifejezése, tükrözve Van Gogh képességét az érzelem és a természet fonódására. Ennek a műalkotásnak a történelmi kontextusa, amely az művész életének utolsó szakaszában készült, hangsúlyozza a mindennapi élmények egyszerű, mégis mély szépségét, lehetővé téve, hogy kapcsolatba lépjünk a gyermekkor örömének univerzális témájával.