A metszet nyers, szinte elviselhetetlen emberi gyötrődés jelenetét tárja elénk. Az alakok a fájdalom és a küzdelem hátborzongató táncában torzulnak, Goya jellegzetes élességével ábrázolva. A kompozíció a kontrasztok tanulmánya: a fény és az árnyék a testeken játszik, kiemelve a szörnyű drámát. A figurák sötét mélységből emelkedni látszanak, formáikat durva, maratott vonalak határozzák meg. Ez egy olyan jelenet, amely a képzeleted peremét kaparja; szinte hallhatod a sikolyokat, és érezheted a kétségbeesést. A forgó, árnyékos formák fent baljóslatú jelenlétet, a lent lévő figurákat nyomasztó erőt sugallnak. Ez egy zsigeri, nyugtalanító munka, amely Goyának az intenzív érzelmi reakciók kiváltásában való jártasságát mutatja.