A küszöbön betekinteni megragadó intimitást teremt; a néző és a téma egy néma kapcsolatot oszt meg. A függönyök puha anyaga finoman van ábrázolva, részben eltakarta a belső jelenetet, miközben kíváncsiságot ébreszt. Az ablaknál egy élénk piros kendőt viselő nő áll a hófödte tájban; a fényes árnyalat gyönyörűen kontrasztál a körülötte lévő hideg árnyalatokkal, mind a belső térben, mind a téli tájban. Monet ecsetvonásai szabadok, mégis céltudatosak, megragadva azt a mulandó pillanatot, amikor a természet és az emberiség keresztezi egymást. Úgy érezzük, mintha egy néma történetet tanúi lennénk, tele érzelmekkel és csendes gondolatokkal.

A kompozíció könnyedén egyensúlyozza a fényt és az árnyékot, élénk, mégis nyugodt légkört teremtve. A piros és a fehér közötti kontraszt a hideg közepette meleget ébreszt, vágyakozást és kényelmet sugallva. A háttérben található növényzet finoman jelzi a természet jelenlétét, keretet alkotva, amely a figura figyelmét vonzza. Claude Monet egy olyan világba húz minket, ahol úgy tűnik, az idő megáll; a kint eső hó megörökíti a tél nyugalmát, míg a nő arckifejezése egy történetet sejtet, amely mélyebb felfedezésre hív. Ez a darab megszemélyesíti az ő mesteri szintű világítás és érzelem ábrázolását szín és forma révén, finoman arra ösztönözve a nézőket, hogy gondolkodjanak a jelenetek mögötti rejtett történeteken, ezáltal nem csupán művészeti alkotás, hanem egy időben megfagyott pillanat megszemélyesítésévé válik.