Ez a lebilincselő festmény egy gyengéd pillanatot ragad meg két alak között, klasszikus háttér előtt. A nő kecsesen áll, lágy, folyékony, világos krémszínű ruhában, tekintete álmodozva emelkedik fel, mintha elmerült volna gondolataiban vagy egy finom habozás pillanatában lenne. Mögötte egy férfi kukucskál át a szökőkút peremén, kíváncsi és figyelmes arckifejezéssel, ami finom feszültséget teremt közöttük. A jelenetet elegáns fehér oszlopok és egy napóra keretezi, fölöttük virágzó orgonabokor ágai ívelnek át, élénk színt adva a békés környezetnek. A távoli kék tenger és hegyek nyugodt, mégis kifejező horizontot alkotnak, mélyítve a hely és a hangulat érzetét.

A művész mesteri fény-árnyék használata révén a napfény melegen simítja végig az alakokat és a márványt, kiemelve a nő fátylának lágy textúráját és a kőmedence simaságát. A színpaletta földszíneket és lágy pasztelleket egyensúlyoz, harmóniát és időtlen romantikus hangulatot teremtve. A kompozíció a néző tekintetét az alakok intim interakciójától a gazdag környezet felé vezeti, csendes elmélkedésre hívva az emberi kapcsolatról és kimondatlan érzelmekről. Ez a mű a 19. század végi kifinomult stílust tükrözi, klasszikus elemeket ötvözve élénk érzelmi narratívával.