Ez a méltóságteljes portré egy idős úriembert ábrázol, aki sötét, aranyszegélyes akadémiai talárt visel, egy széken ül, és gondterhelten oldalra tekint. A művész laza, ám szándékos ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek dinamikus textúrát kölcsönöznek az egyébként formális és visszafogott jelenetnek. A háttér visszafogott, földszínei kontrasztot képeznek a modell arcán és kezén megjelenő finom fényekkel, így a néző figyelmét elsősorban a kifejezésére irányítják — amely méltóságteljes elmélkedést és csendes tekintélyt sugall. A szövet redőit ügyes fény- és árnyjáték festi meg, ami gazdagítja az alak formáját és mélységet ad a kétdimenziós síkon túl.

A kompozíció klasszikus, ugyanakkor intim, az alak kissé el van tolva a középponttól, ami lágy aszimmetriát teremt, utalva a mozgásra vagy a gondolkodásra a statikus pózon túl. Ez a portré nemcsak az alany státuszát tiszteli, amelyet a ceremoniális öltözék evidensen jelez, hanem lehetőséget ad lelki világának vizsgálatára is. A visszafogott színpaletta és a texturált ecsetkezelés érzelmi súlyt ad a műnek, tiszteletet és komolyságot ébresztve, melyeket gyakran az 20. század eleji befolyásos közszereplőknek tartanak fenn. A művész mesterien ötvözi a realizmust és az impresszionista elemeket, kiemelve az alany társadalmi helyzetét és emberi megjelenését egyaránt.