A műalkotás egy egyszerű, bensőséges jelenetbe kalauzol minket, a szoba meleg fénye mintha átölelné az alakokat. Egy fiatal nő, szerény blúzban és szoknyában, a vele szemben ülő férfi felé hajol. Kezük finoman érintkezik, a kimondatlan szavak és a közös érzések néma nyelve. A helyszín egy szerény belső tér, valószínűleg egy otthon, egy asztallal, ami egy étkezéshez van terítve. A bor és a kenyér jelenléte egy különleges alkalomra, egy kapcsolódási pillanatra, s talán egy fordulópontra utal.