E festmény puha, tompított fényben ábrázol egy hanyatt fekvő meztelen alakot, egy gazdagon textúrázott természetes háttér előtt. A művész finom ecsetvonásai érzékletesen jelenítik meg a világos bőrtónusokat, melyek szép kontrasztot alkotnak a környező erdő mély zöldjeivel és árnyaival. Az állati bőrre fektetett test vonalai lágyan hullámzanak, a fény és árnyék játéka csendes intimitást és időtlen kapcsolatot sugall a természettel. A finoman ferdén elrendezett kompozíció gyengéd ritmust ad a képnek, mely ennek a nyugodt testformának az irányába vezeti a tekintetet.

A színek harmonikus egyensúlyát a földszínek, zöldek, barnák és a bőr meleg krémtónusai adják, elmélyült és csendes hangulatot árasztva. A helyszín szinte titkos, egy elrejtett pillanat a pihenés és sebezhetőség világában, egy erdei tisztáson. A mű a 19. századi naturalizmus és az emberi alak iránti érdeklődést tükrözi, realistikus és költőien érzékeny módon ötvözve a kettőt. A képet átszövő nyugodt érzelmi hatás egy bensőséges, békés pillanatba enged betekintést, ahol a művészet és a természet eggyé válik.