Ez a megkapó jelenet egy csendes folyópartot ábrázol, tele finom melankóliával és nyugalommal. A művész laza, impresszionista ecsetvonásokkal dolgozott, melyekben a puha földszínek keverednek tompított zöld és kék árnyalatokkal. A bal oldali lombkorona finoman, vibrálóan van megfestve, kontrasztban a rusztikus csónakház és a parton pihenő csónakok masszívabb formáival. Az égbolt, vastag felhőkkel és kék foltokkal tarkítva, légköri feszültséget teremt – egy lélegzetvételnyi szünet a vihar és a nyugalom között. A kompozíció finoman vezeti a szemet az árnyékos fáktól a tükröződő vízig, idő múlását és a természet tartós nyugalmát sugallva. Szinte hallani a levelek susogását és a víz lágy csapkodását a csónakok mellett, ami belső elmélkedésre és békés magányra hív.