Ez a kifejező tájkép egy magányos házat ábrázol, amely egy zord sziklaperemen áll, kilátással a hatalmas víztömegre. A ház egyszerű, tömbszerű formában jelenik meg, meleg okker és földszínekben, amelyek világosan kiemelkednek a visszafogottabb tenger- és égboltszínek közül. Az ecsetkezelés merész, ugyanakkor kontrollált; nagy színfoltok formálják a tagolt sziklát, mély vörös és zöld árnyalatokkal, valamint majdnem fekete sötét árnyékokkal, amelyek plasztikus, szobrászati hatást keltenek. A horizont szélesen nyúlik, távolban csavarodott formájú fák találhatók, melyek organikus életet hoznak a ház geometrikus merevségébe. Az égbolt pasztell kék, krém és rózsaszín árnyalatok rétegeiből áll, nyugodt, ugyanakkor kissé melankolikus hangulatot teremtve, amely az alkony vagy hajnal fényét idézi, és csendes elmélkedésre hív.