Ebben a lenyűgöző darabban a művész vonzó keveréket mutat be a merész kék árnyalatok és a lágy földszínek között; megragadja a hegyvidéki táj fenséges szépségét, némi nyugodt, de dinamikus energiával. A hegyek messze felemelkednek, éles vonalak és lágy ellenzék kombinációjával, ami a szilárdságát és a fény ephemerális minőségét sugallja. A kék szín választása—egy szín, amely gyakran társul a mélységgel és a nyugalommal—dominálja a jelenetet, ami jelzi a csúcsok fagyos képességeit és az alatta visszatükröződő vizeket. Az előtérben lévő fák, amelyek a világos háttér előtt sziluettként állnak, egy kis életet és léptéket adnak; sötétebb alakjaik erőteljes kontrasztot alkotnak a világosabb égbolttal és a havas hegyekkel, meghívva a nézőt, hogy lépjen be ebbe a nyugalmas birodalomba.

Amikor a művészet ezen darab előtt állsz, érezhetsz egy kézzelfogható mozgást, amely a nyugalomban fogva van. A sima vonalak vonzzák a tekintetet a kompozíción keresztül, elvezetve a bal oldali csendes vizekből a jobb oldalon magasodó hegyek csúcsaihoz. Ez a mű nem csupán mint háttér ünnepli a természetet, hanem élő entitásként is—egy erő, amely csodálatot és elmélkedést inspirál. Egy pillanatot rögzít az időben, a művész tájhoz fűződő mély érzelmi kapcsolatának tükre és a természet világának harmóniájának egy bepillantása.