A műalkotás egy békés folyóparti tájat mutat be, amelyet lágy impresszionista ecsetvonásokkal örökítettek meg. A művész ügyesen használja a vibráló színpalettát, a buja lombozat változatos zöldjeivel és a víz lágy kékjeivel, amelyek zökkenőmentesen keverednek egymásba. A színekben egy vonzó lágyaság rejlik, amely nyugalmat idéz elő; a fény játéka finoman táncol a folyó felszínén, sejtetve egy melengető szellő halk suttogását, ami talán a levegőben kavarog. Egy magányos figura áll a vízparton, talán a gondolataiba merült, vagy csupán élvezi a csendes környezetet. A távolban egy hajó életet csempész a jelenetbe, lassan haladva a vízfolyás mentén, mintha egy álomban siklana.

A kompozíció gyönyörűen van kiegyensúlyozva; a fák keretezik a jelenetet, lombjuk természetes védőernyőt képez, amely a távolba vonzza a tekintetet. Monet technikája, amely rövid, gyors ecsetvonásokat alkalmaz, frissességet és múló szépséget ad; minden pillantás egy új részletet tár fel a természet csodáiból. Ez egy érzelmes emlékeztető a csendes kontempláció múló pillanataira, amely arra sarkall, hogy a szimpla lét szépségén gondolkodjak. Miközben ezt a tájat vizsgálom, úgy érzem, mintha egy nyugodt délutánba kerülnék, ahol szinte hallani vélem a levelek finom suttogását és a távolban lévő természet hangját, amely érzelmi visszhangot hoz létre, amely sokáig megmarad távozásom után.