Ebben a bájos kutyaportrén azonnal magára vonja a néző figyelmét az a kifejező szem, amely úgy tűnik, a lelkünkbe lát. Monet energikus ecsetvonásai sürgősséget kölcsönöznek a műnek; a bunda sürgős pigmentfordulatokkal van ábrázolva, amelyek mind a fényt, mind a textúrát megfogják. A lágy sárga és barna színek együtt táncolnak a vásznon, nemcsak a kutya fizikai alakját ábrázolják, hanem a személyiségét is – kíváncsi, de kissé távolságtartó. A háttér, lágy kék és szürke színekben festve, kiemeli a kutya jelenlétét anélkül, hogy elvonja a figyelmünket; szinte olyan, mintha a kutya egy álomból lépne elő, meghívva minket a contemplative barátság világába.

A munka érzelmi hatása megkérdőjelezhetetlen; melegséget és nosztalgiát idéz elő, emlékeztetve minket a háziállatainkkal közös kötelékre. A festményt valószínűleg abban az időszakban készítették, amikor Monet mélyen elkötelezte magát a természet és a körülötte lévő témák felfedezésében. Valójában ez a darab kiemelkedik a többi munkájából, mint a szeretete az állatok iránt, és a velük töltött öröm bizonyítéka. Ezen kis lényre való olyan intenzív összpontosításával Monet meghívja minket, hogy érezzük a közeli kapcsolatot, amelyet mindannyian megosztunk az állatokkal, finoman kiemelve a komplexitásukat és értéküket.