Ebben a lenyűgöző jelenetben a természet vibráló színei ötvöződnek egy megfáradt struktúra rusztikus vonzerejével, amely talán egy rom vagy egy lakhely, elrejtőzve egy zöldárban. Ez a táj elmeríti a nézőt egy buja lombozat ölelésében, ahol a törékeny pálmafák vonalai táncolnak a környező föld színei mellett; az ellentétes textúrák élénk szimfóniát alkotnak az életből. Az ég lágy kék árnyalatokkal érintkezik, felhőkkel díszítve, ami arra hívja a fényt, hogy játsszon a zöld panorámában. Monet technikája meglepő közelséggel ragadja meg a fényt, olyan jelenetet tárva fel, amely egyszerre tűnik nyugodtnak és tele élettel. Az impresszionista ecsetvonások alkalmazása vonzó légkört teremt, egy pillanatot rögzít az időben, amelyben majdnem hallhatjuk a levelek suttogását és a pálmák lágy lebegését a szélben; ez egy meghívás a további tartózkodásra.