Ez a hangulatos tájkép egy békés vidéki jelenetet ábrázol, ahol magas, karcsú fák nyúlnak az ég felé, amelyet puha, felhős égbolt borít. Az impresszionista stílus jellemző finom ecsetvonásai élénk textúrát hoznak létre, amely mintha megcsillanna a lágy fényben és szellőben. Az előtérben egy magányos alak hajol előre, mintha éppen növényzetet szedne vagy gondozna, míg egy másik alak távolabb sétál, csendes emberi jelenlétet adva a természetes környezethez. A színpaletta harmonikus zöld, kék és finom földszínek keveréke, amely a korai tavasz vagy nyár vidéki frissességét idézi.

A kompozíció a néző tekintetét az ég felé vezeti a fák függőleges vonalain át, majd a horizont felé, ahol egy kis falu piros tetőkkel és tornyokkal jelzi a nyugodt tájat. A jelenet nyugalmat és egyszerűséget sugároz, meghívva a levelek susogásának és a vidéki élet távoli hangjainak meghallgatására. A festmény tükrözi a művész rajongását a természet mindennapi pillanatainak azonnali, szinte tapintható minőségű megörökítésére, kiemelve a fény és a légkör múló szépségét.