A jelenet napsütötte minőségben bontakozik ki, a meleg fény hosszú árnyékokat vet az ősi kőfalakra és a kanyargós utakra. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, az épületek és erődítmények szilárd formái rögzítik a jelenetet a fák és cserjék buja, vibráló zöldjeivel szemben. A művész ügyesen használja a fény és az árnyék játékát a formák meghatározásához, mélység és hangulat érzését keltve. A színpalettán a sárga, a barna és a terrakotta földes tónusai dominálnak, a lombkorona hűvös zöldjeivel és az ég halványkékjével kiegészítve. Az összhatás a nyugalom és az időtlenség, amely a nézőt a jeleneten való barangolásra hívja. Az ecsetvonások láthatóak, tapintható minőséget adnak a műalkotáshoz, és a rögtönözve megörökített pillanat benyomását keltik.