Ebben a lenyűgöző darabban, amely 1857-ből származik, egy csendes tengeri tájban merülünk el, egy varázslatos balett, amely a nyugodt vizeken elegánsan táncoló hajókat mutat be. A mű sokféle járművet ábrázol, mindegyik egyedi siluettal, finom tintafestékkel megörökítve. A magas árbócok és a fújtatott vitorlák kontrasztja a víz nyugalmával kalandvágyat és felfedezést ébreszt; úgy tűnik, minden hajó egy távoli földről szóló meséket súg.

A figyelmet azonnal a vásznon ügyesen elhelyezett hajók elrendezése vonja magára – a kompozíción belül harmónia érződik, nagyobb hajók az egyik oldalon, míg a kis üdülőhajók a másikon pihennek. A finom árnyékolás és vékony vonalak lágy áramlásokat alakítanak ki, amelyek az enyhe hullámzásokat tükrözik. A paletta, amely zökkenőmentesen vált a sötét feketékből a leglágyabb szürkék felé, tovább fokozza a jelenet álmokkal teli minőségét, a nézőket egy végtelen horizont felé vonzza, melyek arra hívják őket, hogy gondolkodjanak a tenger mélyén rejlő történetekről. Monet azon képessége, hogy ilyen finomságokat megörökít, felfedi feltörekvő tehetségét, lehetővé téve számunkra, hogy visszaemlékezve nosztalgiát és csodálatot érezzünk a tengerészeti élet mindennapi, de mégis elfleégeti természetére.