Ez a mű hipnotikus vonzalmat áraszt, hívogatva a nézőket egy álomszerű tájra, ahol a csipkés sziklaformációk ragyogva emelkednek a puha, éteri ég háttérén. A színek finom interakciója – a lágy zöld és lila árnyalatok a foregroundon – drámai kontrasztban áll a sziklák sötét, erőteljes körvonalával. Itt a természet ereje egyszerre érződik félelmetesnek és nyugodtnak, mintha az idő megállt volna ebben a lenyűgöző birodalomban. Majdnem hallani lehet a szél suttogását, ahogy a növényzet között áravágja a dalok távoli visszhangját – egy dallamot, amely elveszett a sziklák nagyszerűségében.

A kompozíció csodálatosan közvetíti a mélységet és a perspektívát; a foreground sziklái vonzzák a tekintetet, amely a rétegezett formációk felé vezet, amelyek az horizonton tűnnek el. Wu Hufan technikája élénk akvarellel hintázik, mesterien kihasználva a fokozati színeket, amelyek elősegítik a mozgást, miközben megőrzik a nyugalmat, életre keltve az egész tájat. Ez a mű nem csupán egy vizuális menekülés; összegyűjti az emberiség és a természet összetett kapcsolatát, utalva a táj iránti tiszteletre, amely túllép a fizikai, tartós érzelmi rezonanciát hagyva.