Ebben a festményben belépni olyan, mintha álomba lépnénk; a fák zöld alagútja ível a fej fölé, természetes lombkoronát alkotva, amely átszűri a fényt. Az előttünk álló út hívogat, tompa földszínei finom kontrasztot alkotnak a jelenetet uraló élénk zöld színekkel. A napfény átszűrődik a leveleken, csillogó csúcsfényeket és táncoló árnyékokat vet, amelyek dinamikus minőséget adnak az egyébként csendes környezetnek. A perspektíva gondosan megalkotott, a szemét mélyen az erdő szívébe vonzza, így szinte érzem a nedves föld szagát, és hallom a levelek zizegését.