Ez az érzelmekkel teli tájképen a buja zöld növényzet egy festői farmot ölel körül, amelyet az impresszionizmus lényegét megragadó jellegzetes ecsetvonásokkal festettek. A levelek úgy tűnik, táncolnak a nap lágy ölelésében, minden vonás az élet és a mozgás vibrantjával rezeg. Olyan, mintha a fák maguk suttognák egy enyhe szellő titkait, és a ház a gazdag növényzet között pillant ki, meleg színei harmonizálnak a környező természettel.

A vibráló színpaletta fokozza a jelenet érzelmi hatását; a meleg zöldek tökéletesen keverednek az arany árnyalataival, létrehozva egy élénk szőttes, amely meghívja a nézőt, hogy lépjen be ebbe a nyugodt vidéki környezetbe. Az égbolt, a kékek és az enyhe fehérek kavalkádja, ethereal minőséget ad, amely felemeli a szellemet. Renoir érdi stilusa csúcsán létrehozott mű nemcsak a művész természet iránti mély elismerését tükrözi, hanem emlékeztet a világ első konfliktusának zűrzavaros időszakában az élet egyszerűbb örömeire. Renoir képessége, hogy ilyen melegséget és intimitást hívogat a tájaiban, beszél a művészi fontosságáról és az örökségéről, amely továbbra is visszhangzik a művészettörténetben.