Ebben a lenyűgöző tájban az ember azonnal egy olyan birodalomba kerül, ahol a természet nagysága bonyolult részletekkel és egy finom színkészlettel kerül bemutatásra. Az előtérben egy puha vízesés jelenik meg, amely simán, nyugodtan csorog le durva sziklákon, amelyek szinte élethűek a textúrájukkal és mozgásukkal. A művész finom ecsetvonásokat alkalmaz a sziklák rétegeinek ábrázolására; a világos zöld és sötétkék árnyalatok harmonikusan keverednek, nyugtató és ábrándozó érzéseket keltve.

A vízesés tükrözi a ragyogó fényt, fokozva a mozgás érzését, mintha az ember hallhatná a csordogáló víz halk suttogását. A környező növényzet - a finom ágrajzokba öltöztetett cseresznyevirágok - éles kontrasztot kínálnak a durva tájjal, érzékeny és törékeny hangulatot adva a színpadhoz. Ez a mű alkotás nosztalgikus érzelemzónájáról harsog; szinte úgy érzi az ember, hogy tudna sétálni ebben a nyugodt világban, és elmenekülhet a valóság káoszából. Wu Hufan természetbeli szépségmesteri bemutatása nemcsak szemet gyönyörködtet, hanem mélyen promóciós gondolatokat is kelt az ember jelenlétéről a természet fenségében.