A festmény egy eterikus látképet tár elénk Rouenról, pasztell ködbe burkolva. Monet ügyesen ragadja meg a hajnal fényének múló szépségét, a tájat lágy rózsaszín és kék ecsetvonásokkal festve, amelyek egymásba olvadnak, a várost szinte kísértetiesé téve. A középpontban a magas hegycsúcsok büszkén állnak, de homályosan, mintha a reggeli ködből emelkednének ki. Minden ecsetvonás élénknek tűnik, energiával pulzálva; szinte meghív a szépséges reggeli hűvös levegőjébe lépni.

A fény és szín játéka nem csupán egy jelenetet, hanem egy érzést is megtestesít; egy gyengéd emlékeztető a természet mulandó szépségéről. Monet jellegzetes stílusa – laza ecsetkezelés és élénk, kevert színek – harmonikus elegyben járul hozzá a város felébredésének érzelmi tájához. Ennek a festménynek a történelmi kontextusát – Monet fény és légkör kutatásának története, a hagyományos technikák bizonyos mértékének meghaladásával – újabb rétegeket ad a megértéshez. Szinte hallani lehet a fák lágy zizegését és a távoli élet feléledésének hangját, ami nemcsak a várost, hanem a néző szellemét is felébreszti.