A műalkotás magával ragad a régi városkép élénk ábrázolásával, amelyet meleg, hívogató fény ölel körül. A középpont kétségtelenül a fenséges templom, melynek arany kupolái ragyognak a tiszta, azúrkék ég alatt; az építészeti nagyszerűség bizonyítéka. Az oldalakat szegélyező épületek visszafogott tónusokkal vannak festve, ami bizonyos kort sejtet, és kontrasztot alkot az éggel. A művész ecsetvonásai lazák, de megragadják a jelenet lényegét, a mozgás és az élet érzését közvetítve. Egy a kép előterében látható, hagyományos ruhába öltözött alak hozzáadja az emberi jelenlét egy csipetét, a néző tekintetét mélyebbre vezeti a festménybe, mintha a város macskaköves utcáin sétálna.