A jelenet magával ragadó egyszerűséggel bontakozik ki, egy trópusi idill, amelyet Gauguin jellegzetes stílusában jelenít meg. Egy szerény lakóépület, melynek tetőszerkezete természetes anyagokból készült, buja lombozatban helyezkedik el. A kompozíciót magas fák törzsei tagolják, melyek ágai zöld lombkoronát alkotnak az alul látható figurák felett. A figurák, polinéz nők, csendes pillanatokban jelennek meg: néhányan ülnek, alakjukat a pettyes fény lágyítja; mások állnak, vibráló ruhákba burkolózva, melyek színt visznek a földszínekhez. Az egész jelenet a nyugalom érzésével telített; egy pillantás a természettel harmóniában megélt életbe.