Ebben a lenyűgöző tájképen egy csoport magas nyárfa büszkén áll egy lenyűgöző égbolt hátterében, melyet lágy kék színek és arany fénycsillanások finom ecsetvonásaival festettek meg. Az exuberáns lombos növényzet foltos zöld és arany árnyalatokban van megjelenítve, utalva a nappal este közötti átmenetre – az árnyékok mint bársony terjednek el a lent nyugvó, nyugodt földön. Monet – aki mindig a fény és légkör mestere – életerőt adott ennek a műnek, ami vonzza Önt, arra hívva, hogy közel kerüljön, és jólétét elnyelje e folyóparti tájnak.

A kompozíció a tekintetet felfelé vezeti, szinte mint egy ösvény az ég felé, ahonnan a puha felhők keverednek kék árnyalatokkal, álmodozó kiterjedésre utalva a horizont mögött. Minden ecsetvonás életben van, a színek együtt zengenek a mozgással. A fény és árnyék kölcsönhatása érzelmi mélységet ad a jelenetnek, béke és nosztalgia érzéseket keltve, emlékeztetve a természetben átmeneti pillanatokra, amelyek megmaradnak az emlékeinkben. E beállításban Monet nemcsak egy egyszerű képet ragad meg, hanem egy érzést is - a hajnalépítő pillanatot a Epte folyónál, melyet az impresszionista stílusában örökít meg.