A megjelenített jelenet egy efemér téli táj, amely egy puha hótakaróba burkolózik. A környezet nyugalma tapintható; a tompa fehér és hideg kék színek békés légkört teremtenek, amelyet csupán a rusztikus kunyhók sziluettje bont meg, amelyek kontúrjai fokozatosan elmosódnak a havas háttérben. Monet technikája itt kifejezetten impresszionista – a festőecsetek laza és folyékony mozdulatokkal dolgoznak, nemcsak a látványt, hanem a Givernyben eltöltött, hóval borított nap lényegét is megragadják. Minden ecsetvonás csöndet idéz, utat nyitva a nézőknek a tél csendjébe.

A műalkotást szemlélve, vonzódom ehhez a békés pillanathoz, elképzelve a frissen lehullott hóval párosuló csendet. A színpaletta hűvösséget sugall, mintha érezném a légkörben a hideget. Szinte álomszerű minősége van; a táj éterinek tűnik, mintha egy kicsit eltérő világban létezne a valóságtól. Monet képessége, hogy az atmoszférát a részletek fölé helyezze, a természet szépségének ünnepe, és itt meghív minket, hogy átéljük a tél csendes báját a saját szemén keresztül.