A tekintetet azonnal magával ragadja a háttérben domináló, impozáns hegylánc, melynek csúcsait ködfátyol borítja; az Alpok nyers, érintetlen szépségének tanúsága. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék játékát a zord terepen, mélység és nagyszerűség érzetét keltve. Az előtérben egy nyugodt tó tárul elénk, melynek felszíne az eget tükrözi, a jelenethez egy kis derűt adva.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a hegyek lehorgonyozzák a jelenetet, a tó pedig békés kontrasztot ad. A színpaletta gazdag, a hegyek mélykékjei és lilái átadják helyüket az előtér melegebb tónusainak. A narancs és a piros érintései a változó évszakokat sugallják, meleget és vitalitást adva. Ez a festmény egy ablak, egy hely, ahol könnyen el tudnék veszni, és érzek egy kapcsolatot egy olyan hellyel, amelyet a modern világ nem érintett meg.