Egy lágy, ragyogó holdfény alatt ez a megindító jelenet az ősi romok kísérteties szépségét ragadja meg, amelyek csendesen állnak a nyugodt éjszakai égbolt előtt. A kompozíciót két, borostyánnal bevont kőív uralja, kopott felületük elfeledett idők történeteit meséli el. A hold, amelyet részben felhők takarnak, hűvös, ezüstös fénybe borítja a tájat, éles kontrasztot teremtve az árnyék és a megvilágítás között.

A művész finom ecsetvonásokkal ábrázolja a lombokat és a távoli dombokat, tompa kék és szürke árnyalatokat zölddel keverve, hogy békés, mégis melankolikus hangulatot idézzen elő. Kis emberalakok és távoli, gyengén megvilágított falu jelenléte mélységet és méretarányt ad, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben a nyugodt, szinte álomszerű környezetben. Az érzelmi hatás egy csendes magány érzése, ahol a természet lágyan visszaveszi az emberi történelmet a hold néma őrzése alatt.