A mű egy idilli olasz tengerparti jelenetet örökít meg, amelyet lágy, diffúz fény ölel körbe. A művész mesterien alkalmaz egy tompa színpalettát, amelyet lágy kékek, gyengéd zöldek és meleg föld színek uralnak; a nyugalom és a szemlélődés légkörét teremtve. A kompozíció kiegyensúlyozott, a partvonal finom ívével, amely a tekintetet a kép mélységébe vezeti, ahol a távoli épületek alig láthatók a ködben. A művész ecsetvonásai mintha feloldanák a formákat, a részleteket egy evokatív egésszé olvasztva, amely a nézőt arra hívja, hogy belevesse magát a jelenetbe.