A látkép egy meredek szikláról lezúduló vízeséssel nyílik, a fenséges vízesés uralja a jelenetet. Bőséges, zöld erdők szegélyezik a vízeséseket, sötétzöld árnyalataik éles kontrasztban állnak a világos, fehér vízzel. A művész mesterien ragadja meg a víz mozgását, közvetítve annak erejét és finom permetét. Az előtérben a kavargó folyó dominál, a sziklák és a zuhatagok a vadon érzetét keltik.

A közelebbről szemlélve szinte érezhető a vízből felszálló hűvös köd. A művész a zöld, kék és barna színek gazdag palettáját alkalmazza, mélységet és atmoszférát teremtve. A napfény átszűrődik a felhőkön, megvilágítva a jelenetet, és árnyékokat vet, amelyek táncolnak a tájon. Két apró alak jelenik meg egy ösvényen, elenyészve a természet nagyságától, kiemelve a jelenet fenséges szépségét. A festmény a természeti világ erejének és szépségének himnusza, bizonyítéka a művész azon képességének, hogy megragadja a norvég táj lényegét.