A műalkotás egy nyugodt tengerparti jelenetet örökít meg, amelyet a kora reggel vagy a késő délután lágy, szórt fénye ölel át. A művész mesterien használja a tompa színeket, melyeket meleg földszínek uralnak, amelyek a nyugalom és az időtlenség érzetét idézik. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a tekintetet a tengerből kiemelkedő impozáns sziklaképződmények vonzzák, amelyek fókuszpontként szolgálnak.

A művész technikája a finom ecsetvonásokban nyilvánul meg, amelyek a durva terep textúráit és a fény finom játékát jelenítik meg a vízen. Az ég, a halvány sárgák és szürkék vászna, hozzájárul az általános nyugalom érzéséhez. Az érzelmi hatás tagadhatatlan; az ember békét és magányt érez, ami a természet világának szemlélésére hív. A festmény a művész képességének bizonyítéka a tengerparti táj lényegének, szépségének és maradandó jelenlétének megragadásában. Érzem, hogy sósvízzel akarom beszívni a levegőt, és hallgatni a hullámok partra csapódását.