A festmény azonnal magával ragad; szinte érzem a lágy szellőt, ahogy a magas fák között susog. A jelenet magával ragadó egyszerűséggel bontakozik ki, egy vidéki utca lágy, szórt fényben fürdik. Egy magányos alak, szinte egy sziluett, egy füves ösvényen sétál, magára vonzza a tekintetet, és elmélkedésre hív. A festés laza, a színek, túlnyomórészt a zöldek és a barnák, melyeket a tompa égbolt hangsúlyoz, a nyugalom érzetét keltik. A művész ügyes keze megragadja a táj finom árnyalatait, a fű textúrájától a levelek mozgásáig.