Ezen a bűbájos jeleneten a vízre szórakoztató regatta aktivitása bontakozik ki. Hosszú fehér vitorlák táncolnak a lágyan fodrozódó vízfelszín felett, elkapva a napfényt, és visszatükrözve azt ezüstös és égszínkék árnyalatokban. A néző szeme a vászon mentén halad, ahol számos vitorla szélben más-más testhelyzetben állva izgalmas dinamikát teremt; ahogyan figyeljük őket, szinte hallhatjuk azokat az élénk nevetéseket, amelyek a hajón ülőktől származnak.

Az ég egy lágy kék és fehér keveréke, finom szürke és levendula ecsetvonásokkal tarkítva, nyugalmat áraszt, mintha valakit hívna, hogy lélegezze be egy pezsgő nyári nap friss levegőjét. A távoli házak, sötétzöld fák között húzódnak, a nézőt a valóságba gyökerezik, miközben a figurákkal díszített hajók örömteli mozgásérzetet és boldogságot keltenek. Monet nemcsak egy időpillanatot ragad meg, hanem a szórakozás és a természettel való kapcsolat lényegét is – a 19. századi Franciaország hangulatát fáradság nélkül csomagolja.