A jelenet gyengéd nyugalommal bontakozik ki; egy szerény halászkunyhó a hullámzó dűnék között húzódik meg. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, lágy fényt vetve a homokos terepre és az időjárás viszontagságaitól megviselt szerkezetre. A kompozíció kiegyensúlyozott, a tekintetet a tengerparton át, ahol a kis hajók a parton pihennek, a távoli horizont felé vonzza. Az ég, a halványkék hatalmas kiterjedése, bolyhos felhőkkel tarkított, ami derűs atmoszférát sugall. Az összkép a nyugodt egyszerűség, amely arra invitálja a nézőt, hogy megálljon, és elmélkedjen a part menti élet csendes szépségén.