A jelenet lágy hullámzással bontakozik ki, egy vidéki idill, amelyet a késő délután lágy fénye ölel körbe; a zöld és arany ecsetvonásokkal tarkított táj mélyen ismerősnek tűnik, mégis finoman stilizált. Két alak, talán beszélgetésbe mélyedve, a magas fű között áll; formáik, leegyszerűsítve és kissé megnyújtva, hozzájárulnak az általános nyugalom érzéséhez. Néhány állat békésen pihen az előtérben, ami a jelenethez a földi jelenlét egy kis érintését adja. A művész technikája a szándékos ecsetvonásokban nyilvánul meg, texturált minőséget kölcsönözve a teljes kompozíciónak. Ez egy olyan tér, ahol a néző szinte hallhatja a levelek suttogását és a vidék halk zúgását.