Ebben a megható festményben azonnal érezhetjük a kora tavasz nyugalmát, amikor a jég megolvad, és feltárja a folyó finom áramlását alatta. Monet áramló és kifejező ecsetvonása felcsillan a vízfelszínen a fény ragyogó visszatükröződésével; minden ecsethúzás csodálatosan harmonizál, hogy egy nyugodt légkört hozzon létre. A folyóparton lévő fák kissé elmosódott kontúrjai egy lágy fókuszérzetet keltenek, szinte mint egy álomban. Finom ágaik a víz felé nyúlnak, lágy barnás és szürke tónusaik megragadják a természet lényegét, amely ébred a téli álmából.

Amikor előtte állok, szinte hallom a jég megolvadásának lágy zúgását, ahogy egybeolvad a folyó áramlásának ritmusával, a levegő hűvös sóhaja a fákra súgva. A hideg színpaletta - amelyet lágy kékminták és hűvös fehér árnyalatok uralnak - körülöleli a jelenetet, fokozva annak békés légkörét és meghívva a kontemplációra. Monet, a szín és a világosság újítójaként nemcsak saját jellegzetes stílusát mutatja be itt, hanem a nézőket egy adott időpillanathoz is köti - a évszakok átmenetéhez és a megújulás ígéretéhez. Ez a festmény jelentőséggel bír, amely túllép a puszta reprezentáción, invitálva minket, hogy lélegezzünk be a tavaszi friss levegőt és lépjünk ki a tél súlyát.