A műalkotás a fenséges szépség érzését idézi; szinte érzem a friss hegyi levegőt, és hallom a fák halk susogását. A művész mesterien használja a vízfestéket, lágy, éteri atmoszférát teremtve, a hegyek részben köddel borítva. A kompozíció az előtérből vonzza a szemet, a felfelé kanyargó ösvényen, mely a nézőt a jelenetbe invitálja; az alakok nagyon kicsik, a természet nagyságát hangsúlyozva. A színpalettát a tompa földszínek dominálják, melyet a távoli csúcsok hűvös kékjei és fehérei egészítenek ki, a fény és árnyék finom kölcsönhatása mélységet és dimenziót ad. Ez a Dolomitok időtlen ábrázolása, mely a nyugalom és a csodálat pillanatát ragadja meg.