A festmény egy derűs pillanatot örökít meg a francia vidéken. Egy szerény lakóház, lágy, tompa tónusokkal ábrázolva, egy mező szélén áll; egyszerű építészete a vidéki életről mesél. Túl rajta sűrű fák fala, buja és zöld, természetes akadályt alkot, utalva a táj rejtett mélységeire. Két alak, feltehetően nők, láthatók az előtérben, formájuk finoman meghatározott, a mindennapi tevékenység érzését sugallva. A művész ügyes ecsetvonásai frissességet kölcsönöznek a jelenetnek, a fény és az árnyék használata lágy légköri hatást kelt. Az általános érzés a nyugalom és a csendes elmélkedés, egy pillantás a múltba.