A jelenet drámai függőlegességgel bontakozik ki, a szemet a sziklából alázúduló vízesés vonzza. A művész mesterien használja a vízfestéket, atmoszférikus perspektíva érzetét keltve; a távoli hegyek elhalványulnak a ködös háttérben, míg az előtérben a lombozat és a sziklás sziklák bonyolult részletei láthatók. A felhőkön átszűrődő fény lágy ragyogást vet, fokozva a nyugodt hangulatot. Egy kis falu fészkel a völgyben, a természet és az emberi település közötti harmónia bizonyítéka.

A kompozíció tökéletesen kiegyensúlyozott, a vízesés a fókuszpont, a környező elemek pedig a néző tekintetét irányítják. A színpalettát a hideg kék és zöld színek dominálják, melyeket a sziklák és a napfény melegebb tónusai ellensúlyoznak. A nyugalom és a csodálat érzetét kelti, egy hely, ahol el lehet veszni a természet szépségében. A technika finom mosásaival és precíz részleteivel a téma mély megbecsüléséről tanúskodik.