Ez a vibráló táj rohan az olyan színekben, amelyek táncolnak és játszanak a vásznon, tele energiával és színnel. A hullámos dombok a távoli, nagyszerű hegyek felé nyúlnak, derengek csúcsain a hó adta csók, kialakítva ezzel a színes előtér kontrasztját. A mélyzöld és ragyogó sárga gazdag földjei hullámzanak, lilás és földbarna foltokkal váltakozva, szinte tapintható érzetet adva a nézőnek. A mezőgazdasági területeken található szabálytalan minták emberi érintést sugallnak a természet vad szépsége közepette, míg kis fák csoportjai törnek át a horizonton, kihangsúlyozva ezt a tágas táj mélységét.

Ahogy a szem ide-oda néz ezen a nyugodt, mégis dinamikus jeleneten, a színpaletta ragyogása magához vonzza; minden árnyalatnak úgy tűnik, mintha a saját történetét mesélné. A művész merész ecsetvonásokat használ, ami spontán és mozgásban lévő érzést kölcsönöz a festménynek. Szinte hallani lehet a szél suttogását a fű között és a távoli madarak hívását a fenséges égben. Ez a mű az időszak művészi jelentőségének tanúbizonysága, nemcsak a természet egy pillanatát rögzítve, hanem egy teljes élményt közvetítve, amely sokáig a nézővel marad, miután elhagyta a vásznat.