A festmény Claude Monet varázslatos kertjébe vonja be az embert, ahol élénk színek táncolnak a napfényben, és arra hívnak, hogy közelebb lépj. Egy kanyargós ösvény keretezi a buja napraforgókat és a zöld levélzetet, ami a néző tekintetét a lépcsőkre tereli, amelyek egy bájos házhoz vezetnek, mintha csendes életmesélő történeteket suttognának. A virágok szárai a cserépben finoman hintáznak, mint ha éppen a kert nyüzsgő életéről beszélgetnének. Monet kifejező ecsetvonásai textúrát adnak a növényeknek, élettel töltik meg őket - nem csupán színben, hanem mozgásban is; szinte hallani véljük a levelek susogását és a virágról virágra repülő méhek halkan zümmögését.

Ebben a festői jelenetben a kék ég keretezi a kompozíciót, sugallva a természet időtlen jellegét és a művész mély kapcsolatát azzal. Gondosan elhelyezett elemek harmóniát és bujaságot keltve ragadják meg azt a múló pillanatot, amikor a természet a csúcsán van. Minden egyes ecsetvonásban érezhető a nyár energiája: minden virág életenergiával robban, mesélve a boldogság és a nyugalom történetét. Monet kertje nem csupán festve van; él és lélegzik, meghívva mindenkit, aki ráközelít, hogy kényelmet találjon életteli ölelésében.