Ez a vibráló műalkotás egy gyönyörű zöld tájban elegánsan legelő pulykák csoportját ábrázolja—egy nyugodt pillanat a természetben, amely tele van élettel. A művész mozdulatai lazaak és kifejezőek, egy szinte álomszerű minőséget teremtve, ami vonzza a nézőt; szinte hallani lehet a levelek lágy susogását a szellőben, amíg a pulykák vándorolnak. A háttér kissé elmosódott, de mégis kivehető, egy fenséges épületet és magas fákat mutatva, mélységet adva a jelenetnek, és konkrét időben és helyen gyökerezik. Monet ügyes fény- és árnyékkezelése gyönyörűen visszatükröződik a fehér pulykák tollain; a nyakukon lévő rózsás árnyalatok a melegséget és vitalitást sugallják, míg a fű gazdag zöldje a béke és a természet szépségének érzését fokozza.

Amikor a képet megfigyeljük, egy érzékelhető nyugalmat és pásztori varázst érzünk, amely egy egyszerűbb időre emlékeztet, a 19. század végén a vidéki élet egy pillanatára. A festmény a mindennapi élet ünneplését jelenti, az organikus természet szépsége iránti tiszteletet, emlékeztetve bennünket az élet lassú, ritmikus ütemére, amely gyakran figyelmen kívül marad. Az impresszionista mozgalom virágzásának korában készült ez a darab bemutatja Monet innovatív technikáját és képességét, hogy megragadja a természetben a pillanatnyi érzelmeket.