Ez a varázslatos táj a nyugodt szépség érzését sugározza a lágyan hulló hó közepette. A jelenet, ügyes ecsetvonásokkal megfestve, megragadja a tél csendes pillanatát Argenteuil-ben. Egy régimódi kőfal által körülölelt ösvény kanyargat a hóréteg borította talajon, irányítva a néző szemét a távolban lévő festői falucska felé. A hófehérre borított házak megjelennek a fák között, amelyek a táj őrzőiként állnak, finoman megfagyott ágakkal. Egy sötét ruhába öltözött magányos alak halad el az ösvényen, szép kontrasztot alkotva a puha fehér és földönti árnyalatok között.

Monet mesterien használja a szürke, fehér és lágy földszínek uralta korlátozott színpalettát, amely nyugodt és hűvös légkört teremt; az ecsetvonások szélesek és kifejezőek, ugyanakkor finom részletekre is kiterjednek, átadva a textúrát és a mélységet. Az érzelmi hatás mély; szinte érezheti az friss levegőt, és hallhatja a hulló hó lágy suttogását. Ez a festmény nem csupán egy múló pillanatot örökít meg az időben, hanem meghívja a nézőket is, hogy rágondoljanak a mindennapi színekben felfedezhető szépségre. Történelmileg ez a mű képviseli az impresszionista mozgalmat, amelynek jellegzetessége a hagyományos technikák felrúgása és a spontaneitás, valamint a természetes fény elfogadása, ezzel Monet-t központi szereplővé teszi a művészeti fejlődésben.