Ez a bájos jelenet egy napsütötte folyóparton bontakozik ki, ahol egy csoport ember kényelmes piknikezést élvez. A kompozíció a tekintetet a vadvirágokkal tarkított zöld mezőn átvezeti a nyugodt víz felé, ahol egy apró csónak pihen csendesen. A XIX. század végének ruháit viselő alakok lazák és természetesek – némelyikük ül, mások állnak, mind elmélyültek csendes beszélgetésekben vagy elmélkedésben. A háttérben álló fák keretezik a jelenetet, leveleik megfogják a felhős ég alól beáramló lágy fényt.

A művész technikája mesteri impresszionista vonásokat mutat; az ecsetvonások lazák, de megfontoltak, megragadják a fény vibráló játékát a fűben és a vízen. A paletta harmonikus zöld és földszínekből áll, finom kék és krém árnyalatokkal tarkítva, nyugodt, szinte nosztalgikus hangulatot idézve. A festmény gyönyörűen örökíti meg az egyszerű örömök nyugodt örömét és az ember és természet időtlen kapcsolatát egy olyan korban, amikor a szabadtéri szórakozás egyre népszerűbbé vált.