A mű egy öreg fát ábrázol, amelynek görcsös és üreges törzse dominál az előtérben, miközben egy buja növényzet veszi körül. A kérgének összetett textúrája barna és szürke árnyalatokkal mutatkozik meg, érzéseket kelthet az öregedésről és az ellenálló képességről. A napfény átszűrődik a környező lombok között, lágy árnyékokat vetve a földre, létrehozva egy nyugodt, de mély atmoszférát. A gyökerek és a kéreg részletei megragadják a természet romlásának és megújulásának ciklusának esszenciáját; a törzs görbületei és csomói történeteket látszanak mesélni a múltból. Szinte hallhatjuk az erdő suttogását, amelyet a levelek lágy susogása és a távoli madarak éneke tölt meg, előidézve a nyugalom és a gondolkodás érzését.

Ebben a tájban a kompozíció a fára vonzza a tekintetet, amelyet az ellentétes fényes és sötét területek hangsúlyoznak, így gondolkodás fókuszává válik. A színpaletta gazdag és földközeli, az őszi zöldek kiegészítik a fa barna árnyalatait, harmonikus kölcsönhatást sugallva az élet és a történelem között. Ez a darab nemcsak a természet szépségét képviseli, hanem emlékezteti az idő múlására és az existence mélyebb gyökereire, amelyek összekötnek minden élőlényt. Beszél a művész természet iránti szeretetéről, megörökítve egy pillanatot, amely úgy érzi, mind időtlen, mind múló.