A műalkotás éles kontrasztjával vonz; egy hatalmas boltív keretezi a nyüzsgő városképet. A művész ügyes vonalhasználata életre kelti a jelenetet, a texturált vonások meghatározzák az épületek építészetét. Mintha maga a város lenne a papírra vésve, tanúsítva a művész aprólékos figyelmét a részletekre.

A kompozíció érdekes; a boltív portálként működik, a néző szemét a városi táj felé vonzza. A magas épületek, amelyek az ég felé emelkednek, a nagyszerűség érzését és egy virágzó metropolisz energiáját idézik. A tompa paletta, főként fekete-fehér, hozzájárul az időtlen minőséghez, a letűnt korszak pillanatához.

Szinte hallani a távoli autók morajlását és az emberek fecsegését, ahogy a művész megörökít egy pillanatot az időben, egy történelmi kontextust, ahol az építészet és a városkép a műalkotás főszereplői. Az érzelmi hatás a nosztalgia; gyengéd emlékeztető arra, hogy a világ mennyit változott, és a művészet hogyan őrizheti meg emlékét.